A szürke Valencia már a múlté: megújult a város, különösen az óváros. Csinos kis üzletek, éttermek sora nyílik. Valencia azon kevés spanyol városok közé tartozik, amelyeknek sikerült új arculatukat megtalálni.

A 80-as évek elején még nem jártak errefelé turisták, mert nem volt látnivaló. Aztán lecsapolták a Turia folyó medrét és hatalmas parkot varázsoltak belőle (azelőtt nem volt parkja a városnak). A folyóra ma egy nagy, ovális szökőkút emlékeztet, amely egykor a városon keresztül kanyargott. Ide az egykori folyó medrébe varázsolta Santiago Calatrava, egy helyi építész, a város fiatalos, divatos negyedét a modern operaházzal, az átlátszó üveg Művészetek Palotájával, az Óceaneum-mal és azóta a város egycsapásra mágnesként vonzza a turistákat.

Ezzel egyidőben restaurálták ill folyamatosan restaurálják a régi, szürke, piszkos óvárost is. A katedrális felé szélesítették a sétautakat, csodás szecessziós házakat újítottak fel.

A város egyik legrégibb és legszegényebb kerületéből esti szórakozóhelyes negyedet varázsoltak (Barrio Carmen), egyszerű kis üzletekkel, olcsó vendéglőkkel, romantikus utcácskákkal  és újabban divatos lokálokkal is. A város jó európai példa arra, hogy kreatív összefogással a szürke szegénységbe is lehet életet lehelni.