Másfél éves felújítás után újra látogatható a brit főváros egyik nevezetessége, az 1666-os nagy londoni tűzvész emlékére épített torony.
A nagy londoni tűzvész 1666. szeptember 2. és 5. között pusztított, a lángok martalékává lett a város nyolcvan százaléka. Thomas Farriner, egy pékség vezetője figyelmen kívül hagyta, hogy az egyik kemencében nem aludt ki a parázs. Ennek következtében 1666. szeptember 2-án vasárnap hajnalban tűz ütött ki. Az erős szél miatt a lángok olyan gyorsan terjedtek, hogy London majdnem teljes egészében leégett. A Szent Pál katedrális és még 87 templom vált az enyészeté, a tűzvész ugyanakkor véget vetett az egy éve pusztító pestisjárványnak.
Az emlékművet 1677-ben fejezték be. Wren és Hooke eredetileg csillagvizsgálónak és tudományos laboratóriumnak szánták az építményt, ám az utcai forgalom keltette zaj és rázkódás áthúzta számításaikat, ettől fogva a torony csupán idegenforgalmi nevezetesség volt. A turistákon kívül vonzotta az öngyilkosokat is: az idők folyamán legalább hat személy vetette innen magát a mélybe, míg a XIX. században el nem kerítették a torony kilátóját.
A felújítás 4,5 millió fontba (1525 milliárd forintba) került. A másfél évig tartó munkálatok során az építményt letisztították, elvégezték a szükséges javításokat, a gömb felújítására pedig 30 ezer lapnyi aranyozó fóliát használtak fel. A kilátóteraszon új távcsöveket helyeztek el, valamint egy új webkamerát azok számára, akik képtelenek a torony tetejére vezető 311 lépcsőfok leküzdésére: az emlékműben ugyanis nincs lift. Azok viszont, akik időt és fáradságot nem sajnálva felgyalogolnak a torony legtetején lévő kilátóra, gyönyörködhetnek a girbegurba középkori utcácskák szövedékében, a Sir Christopher Wren által tervezett Szent Pál katedrálisban, ahogy a modern hivatali épületek és felhőkarcolók látványában is. Amikor a látogatók leérnek, díszoklevelet kapnak, amely ország-világ előtt tanúsítja hősies erőfeszítéseiket.
